A jó állatorvost megtalálni ugyanolyan nehéz, mint az embernek elérni egy jó orvoshoz. Rengeteg tényező van, ami befolyásolhatja a választást: ki van a legközelebb, hol a leginkább tiszta és felszerelt a rendelő, hol mekkorák az árak, ki a legmegbízhatóbb egy esetleges vészhelyzet esetén és végül, de nem utolsó sorban milyen maga az orvos. 

Az állatorvosaink

Sajnos a kutyusaim közül többen is kimondottan problémásak voltak. Ibi cukorbeteg lett, inzulinozni kellett. Rumi annyira allergiás volt, hogy szegénynek át kellett állnia vegetáriánus étrendre, mert az állati fehérjéktől folyamatosan vakaródzott. Gregnek légcső szűkülete és végül tüdőfibrózisa lett, amin a gyógyszeres kezelés mellett inhalálással is próbáltunk segíteni. Az állatorvosoknál tehát gyakori vendégek voltunk. A tapasztalatok pedig nagyon vegyesek.

Az első állatorvosunkra nem szívesen gondolok vissza. A rendelője egy pincehelységben volt, az egész belső tér igen nyomasztó hangulatot árasztott. De nem is ez volt a legnagyobb baj vele, hanem a stílusa. Egy alkalom nála nagyjából 2x-3x annyi időt vett igénybe, mint az szükséges lett volna. A kutya kezelése közben és után hosszasan kifejtette a felháborodását különféle teljesen irreleváns témakörökben, majd a politikai nézeteinek részleteit hallgathattuk végig a folyamatosan félő kutyával. Egy alkalommal, amikor még ezeken felül a kutyust is megrángatta, eldöntöttük, hogy oda többet nem megyünk.

Ismerősön keresztül találtuk meg a következő orvost, aki hívásra házhoz jött. Ő kedves, nyugodt természetű volt, de mivel a rendelői munkája mellett vállalta a házhoz menést, rendszerint késő este ért hozzánk, bizonytalan időpontban. A kisebb kezeléseket - mint például az oltás, féreghajtás stb. - jól elvégezte. Egyszer a konyhaasztalunkon egy toklászt is kiműtött Rumi lábából. A bonyolultabb eszközöket igénylő feladatokat azonban már nem tudta otthon ellátni, és idővel kezdett egyre megbízhatatlanabbá válni a kiérkezés szempontjából. Amikor Rumi epilepsziás rohamban meghalt, még az elején felhívtuk, hogy sürgősen jöjjön ki. Későbbre tudott volna odaérni, azt mondta, várjunk. Sajnos már késő lett. Rumi nem tudta megvárni. Ezek után elmondtuk neki a rossz hírt, mire közölte, hogy ha azonnal bevittük volna a sürgősségre, tudtak volna neki segíteni. De ezt nem akkor mondta, amikor pánikolva kerestük, hogy a kutya nagyon rosszul van, valószínűleg epilepsziás roham jött rá. Képzelhetitek, hogy a gyászban mennyire segített ez a megjegyzése - csak még nagyobb bűntudatot keltett bennünk, miután részben az ő hibája miatt vesztettük el Rumit. Ezután tőle is elbúcsúztunk.

Abban az időben, mintha a sors küldte volna, a szomszéd utcában épült egy állatorvosi rendelő. A korábbi tapasztalatok miatt eléggé el voltunk keseredve, hogy már soha nem fogunk normális állatorvost találni. Az új rendelőben megtaláltuk. Ennek nagyjából 5 éve, azóta is hozzá járunk. Vili már a 4. kutyám, akit ott kezelnek. A rendelő tiszta, rendezett, az orvosok és az asszisztensek kedvesek és emberségesek. Itt is történtek kisebb nagyobb kellemetlenségek. (Például Milán lábában nem találták meg a tüskét, szegény 1 hónapig bekötött lábbal, benne a tüskével járt, majd itthon egy kötözés során véletlenül kiesett, majd 2 nap alatt teljesen begyógyult.) Ennek ellenére összességében meg vagyok elégedve a kezelésekkel. Az árak elég magasak, de nem nagyobbak, mint általánosan a többi rendelőben. Az orvosunkban megbízom, azt is megmondja, ha többféle kezelési lehetőség van, és azt is, ha már sajnos nem tudnak segíteni. 

A nagyobb kórházak, ügyeletek

 Mindezek mellett vannak bizonyos szolgáltatások és kezelések (például ultrahang), amiket csak a nagyobb állatkórházakban tudnak elvégezni, ezért néha kénytelenek vagyunk ilyen helyekre is ellátogatni néha. Azt kell mondjam, hogy a nagyobb kórházakkal gyakorlatilag csak rossz tapasztalatunk van. A személyzet gyakran arrogáns, lekezelő, nem figyel oda az állatra. Amikor Greget diagnosztizálták a tüdőfibrózissal, és ezáltal kiderült, hogy nem lesz hosszú élete velünk, az ultrahangot végző orvos gyakorlatilag hosszasan leszidott minket anyukámmal, hogy mi tettük ezt a kutyával. (Ekkor nagyjából fél éve-egy éve volt nálunk Greg, tudtuk, hogy valószínűleg azért dobták ki az utcára, mert beteg.) Amikor egy gazdival közlik, hogy a szeretett kutyusa halálos beteg, nem ilyen mondatokra vágyik az ember. Ezekre vágyik legkevésbé. Ahhoz az orvoshoz biztosan nem megyünk vissza többet, akármilyen nagy szakértő is. Aztán ott volt a sürgősség kérdése. Intenzív hasfájással vittük ügyeletre Milánt, majd másfél óra várakozás után inkább hazamentünk és másnap elmentünk a saját orvosunkhoz. Vilit egész napi hányás után vitte ügyeletre anyukám, ahol ki volt írva, hogy még nagyjából 3,5 órán keresztül műtét zajlik, addig senkit nem fogadnak. Ugyanaz a forgatókönyv játszódott le, mint Milán esetében. Vilmos ivartalanítása is egy nagyobb állatklinikán zajlott. A műtő orvos még azelőtt elhagyta a helyszínt, hogy a kutya felébredt és magához tért volna. A félájult Vilit egy rettentő arrogáns asszisztens hozta ki nekünk, és valami minősíthetetlen, kioktató stílusban közölte, hogy mik a teendők a kutyával, majd ő is lelépett. 

Szerencsére nem volt még olyan helyzet, amikor valóban életmentő beavatkozást kellett volna végrehajtani, ami nem történt meg, remélem soha nem is lesz ilyen. Az viszont elég ijesztő, hogy a fővárosban gyakorlatilag nincs egyetlen olyan állatorvosi ügyelet sem, ahova vinni tudnám a kutyákat egy esetleges életbevágóan sürgős esetben...

A tanulságok

A jó állatorvosért meg kell küzdeni. Nem kell félni otthagyni azt, aki bunkó, nem emberséges, nem megbízható. Az orvosok szolgáltatást nyújtanak nekünk, amiért legtöbbször igencsak borsos árat fizetünk. Nem szabad hagyni, hogy lekezeljenek és minősíthetetlen stílusban beszéljenek velünk. Emellett a javaslataikat is érdemes fenntartásokkal kezelni. Sokszor a szerető gazdi jobban tudja, hogy mivel tesz jót a kutyájának. Velem is többször előfordult már, hogy megpróbáltam betartani az orvos előírásait, és láttam, hogy ezzel rosszat teszek a kutyáknak. Változtattam a saját megérzéseim szerint, és jobban lettek.